SZOMOLYA

Kövecses Zsolt jegyző blogja




     Cím:  Hogyan ne nyerjünk pályázatokat
     2010-04-27 09:01:24
HOGYAN NE NYERJÜNK UNIÓS, ÉS HAZAI FINANSZÍROZÁSÚ PÁLYÁZATOKAT
Figyelem!!!!!!!! Ez egy szkeptikus, pesszimista, írás, ami biztosan elveszi a kedvedet a pályázatírástól, innovációtól, mindenféle beruházási szándéktól. Szerintem, ne is olvasd tovább!!!
Szomolya Község 2009. évben hat Európai Uniós, és belföldi finanszírozású pályázatot nem nyert meg. Az elmúlt évben hét pályázatot sem nyertünk meg. A pályázataink általában jók voltak, szakmailag megfelelőek és jelentősen előremozdították volna a község képi megjelenését, turisztikai vonzerejét, még munkahelyet is teremtettek volna. Ezeket a pályázatokat, nagy erőfeszítéssel, sok időráfordítással írtuk, mégsem lett eredményük. Kicsit hasonlított a munka arra a versenyre, hogy ki tud nekifutásból, tiszta erőből kisebbet ugrani.
Én nagyon szeretnék arról beszámolni, hogyan nyerjünk Európai uniós, és hazai forrású pályázatokat, de sajnos nem tudom.
Először is le kívánom szögezni, hogyha újra kezdhetném, én bizonyosan pályázatíró lennék. Uniós csatlakozásunk létrehozott egy új szakmát Magyarországon, a "pályázatírót". Már látom magam előtt, hogy az egyetemeken egyszer akreditált "pályázatíró" szakra lehet jelentkezni és ilyen végzettséget szerezni. A pályázatíró jelenleg a legjobb szakma, mert a fizetés tuti akkor is, ha a megírt pályázat nem nyer. A legtöbb pályázat azért nem nyer, mert az erre szánt forrás kimerült. Arról még információnk soha nem volt, hogy az időben benyújtott, szakmailag jó pályázat miért kerül tartalék listára, miért nem nyer, ki nyer végül is, és hogy a nyerteseket mikor bírálták el, főként mi alapján választják ki. A pályázatíró azonban a pénzéhez így is hozzájut, mert a pályázat szakmailag jó volt, csak hát eredménye nem volt. Azt nem vállalja a pályázatíró, hogy a pályázatot szakmai és politikai menedzsementben részesítse. Ezt biztosan nem tanítják az egyetemen. Pedig a tapasztalataim azt mutatják, hogy ahhoz, hogy egy pályázat esetleg nyerjen, ahhoz elsősorban jó erős politikai kapcsolatépítés szükséges. A pályázatíróknak munkáltatói ismereteket azonban biztosan tanítanak, mert a legtöbb pályázattal például nekem, mint közigazgatási dolgozónak rengeteg munkám volt. És ha ezt, nem jól csináltam, meg a neki tetsző időben még erősen kritizált is. Pedig nekem van igazi főnököm is, aki szintén munkát ad nekem, nem is akármilyet, és ehhez még fizetést is ad. A pályázatíró fizetést nem ad, de komoly munkát ad, és olyan is volt, hogy majdnem kirúgtak miatta, mert nekem a szakmai munkám sokkal fontosabb volt, mint a pályázatírói. Avval sincs gond, hogy a túl sok pályázatíró miatt egyszer pályázatírói munkanélküliség alakul ki, mert aki itt komoly tapasztalatokat szerzett az el tud menni pályázat elbírálónak. A legtöbb településről, a KSH lapjain és az internetről minden információ leolvasható, ami ahhoz kell, hogy egy pályázat megírásra kerülhessen.
Fent leírtakon még túl is teszem magamat.
Miért is nem nyernek a pályázataink?
Néhány recept arról, hogy ne nyerjünk pályázatokat:
- A pályázat jó, az elképzelés jó, a fejlesztés a falu javát szolgálja, de a forrás kimerült.
- A pályázat megvalósítása a megírásakor X millió forintot igényelt. Mire elbírálták, finanszírozási szerződést kötöttünk, az egyéb feltételeket is teljesítettük, amiről az eredeti pályázat írásakor még szó sem volt, a pályázat 4X millió forintba kerül, a különbözetet nekünk kellene állni. Ennyi pénz a világon nincs, főleg nekünk nincs. Ezért is nyújtottunk be pályázatot.
- A pályázat sem jó.
- A pályázat benyújtásakor, amit 2 eredeti, 3 másolati, egy elektronikus, két ellenjegyzett, 1 hitelesített példányban kellett leadni, valamint térképet, tulajdoni lapot, valamit elfelejtettél,.
- Hitelt érdemlően nem tudtad igazolni, azt hogy létezel.
- Az sem tudod, hogy máról holnapra miből tartod fent magadat, ennek ellenére számításokat készítettél, hogy a pályázat megvalósításától számított öt évben miből tartod fent magadat. Ezen irracionális számok halmazának vizsgálatakor egy összeadási hibát találtak.
- Saját esküvő, saját temetés miatt lekésted a benyújtási határidőt.
Ennek ellenére volt olyan is, hogy pályázatot nyertünk, például út felújításra, partfal veszélyelhárításra, akadály-mentesítésre, könyvtárlétesítésre, játszótér kialakításra.
Elmesélem, hogy az Egészségház akadály-mentesítése során az épületet a vonatkozó előírások figyelembevételével és létrehozásával sikerült úgy elrondítani, mintha egy vándorcirkusz színes büfékocsija céljait szolgálná. Először is ki kellett tenni az NFÜ (Nemzeti Fejlesztési Ügynökség) 100X250 cm-es reklám logoját a homlokzati falra, az akadálymentes védőkorlát barna, az optikai csík a járdán rikító sárga. Ez a rikító sárga az épületen belül is felfestésre került és nem csak a földön, hanem a falon is. A kilincseket és villanykapcsolókat ki kellett emelni a fehér faltól, így szigetelő szalaggal átragasztottuk őket. Az ajtókra 20 cm-es betűkkel is fel lett tüntetve a funkció, és braille feliratok is kerültek ki. Így lehetett lezárni a beruházást. Még jó, hogy közben lett 70 méter felújított járdánk is.
Egyszer volt, hol nem volt egy jól kitalált, helyi termék feldolgozására és értékesítésére kiírt "klaszter" pályázat. Arról szólt, hogy a helyben begyűjthető élelmiszer jellegű termékeket (mint például a cseresznye, csipkebogyó, kökény) begyűjtetnénk, és keresnénk olyan vállalkozót, aki vállalja, ennek feldolgozását, értékesítését. Mindehez, az önkormányzat biztosított volna épületet és segítséget, mert ez nekünk nagyon fontos szívügyünk, munkahelyet teremt, megélhetést, iparűzési adót biztosít, hírnevet szerez stb... Szerintem ez nagyon jó ötlet. Létre is jött egy kft., aki feladata a fent említettek szervezése volt és magának a pályázatnak az elkészítése. Mit ad isten az elképzelés politikai támogatást is kapott. És mi történt?? Emberek! Nem sikerült vállalkozót találni a megvalósításra.
Terveztettünk egy gyönyörű ravatalozót, erre megfelelő pályázaton. A szomolyai ravatalozóra igencsak ráfért volna egy átépítés. A pályázat 90 %-os finanszírozás alá esett volna, ami egy igen jó paraméter. Mivel, boldog, boldogtalan megpályázta, a mi pályázatírónk kitalálta, hogy a mi ravatalozónk ne legyen olyan, mint a többi. Legyen különleges. Így a mi leendő ravatalozónk nem a temető bejáratánál, hanem fent a temetődomb tetején épült volna meg, egyszerre lett volna alkalmas mindenféle típusú temetésre, pl. olyanra is, ami a hamvakat szétszórja szerte a légtérbe, még a kisebbségi kulturális temetkezési hagyományokat is figyelembe vette volna, pl. lett volna benne, sirató szoba. Ki is lett volna világítva, és egyébként az alaprajza római kereszt alakú lett volna. Szóval jópofa kis ravatalozó lehetett volna, ha felépül. Lehet, kacsalábon is forgott volna. Sajnos azonban nem fog felépülni. A térségben Egerlövő, Mezőkeresztes ravatalozója fog felépülni, amikben egyébként semmi különleges nincs, egyszerű, hagyományos ravatalozók. Szomolya ravatalozója marad ott ahol volt, és lesz olyan amilyen volt. (Közben saját erőből, saját pénzből, saját munkával felépítettük.)
Fentiekhez hozzátartozik, hogy a sokat emlegetett 7 település együttműködésével létrejövő Kőkukltura tematikus út, a Bükk Déli-kapuja pályázat megvalósításától is egyre messzebb kerülünk. A pályázat kiírója egyre keményebb feltételeket teremt. Most éppen marketing tervünk nincs.
A kőkultura pályázathoz írt, eddig elkészült pályázati dokumentációt és az elkészült terveket kíváncsiságból, szobamérlegen lemértem. 35 kiló. Erre mondják, megemelni is nehéz és nem tudom, van-e, lesz-e aki elolvassa.
Pályázzunk tovább kollégák rendületlenül!!!!


Szomolya, 2010. 04.27. Kövecses Zsolt




     Cím:  Kalandos közigazgatás
     2010-04-15 06:50:49
Közhiedelemmel ellentétben, a közigazgatási aktusban (a szakma így nevezi), semmilyen élvezet nincs. A közigazgatás meglehetősen unalmas, száraz papírmunka. Viszont rengeteg emberrel lehet találkozni. Őket sem személyként, hanem ügyfélként nevezi a jog. Így vagy úgy mindennapi tevékenysége során a joggal mindenki kapcsolatba kerül, vagy valamilyen hivatalos ügy, vagy nyilvántartás, választás stb… formájában.

Közigazgatásban töltött 14 évem során mégis volt részem több érdekes, tanulságos szituációban.

- Elhelyezkedésem indoka az önkormányzatnál meglehetősen prózai volt, a köztisztviselők akkoriban egy kicsivel többet kerestek, mint a pedagógusok. Pályáztam, azt megnyertem, így első alkalommal, az akkoriban szerveződő gyámhivatalnál helyezkedtem el. Itt a kiskorúak vagyonügyei lett első ügyköröm. Az ezzel kapcsolatos jogszabályt alaposan átnéztem, úgy éreztem, tudom alkalmazni. Viszonylag könnyen átbillentem azon a problémán, amit az ebben az ügykörben hozott határozatok első mondata jelentett:


„Az önkormányzat gyámhivatala xy. (született) város, utca, házszám szám alatti lakos (A továbbiakban: Törvényes képviselő) kérelmére a város földhivatalánál nyilvántartásban lévő, sokadik helyrajzi számú ingatlan vonatkozásban xy (született) kiskorú (A továbbiakban: Eladó) tulajdonában lévő, város, utca, házszám, adott helyrajzi számú ingatlan eladásához, xy. (született) város, utca és házszámalatti lakos (A továbbiakban: Vevő) részére, mivel az adás-vétel, kiskorú xy.(született) város, utca házszám érdekében áll, valami nyomós indok folytán, hozzájárul.”


Nos, itt az a lényeg, hogy pont, mint a mondat végét jelző írásjel csak itt, a hetedik sorban van. A sorok száma n-szeresére nőhet, ha adott ingatlan többek tulajdonában van. A csúcsom 17 sor volt. Eleinte megkíséreltem értelmezni a mondatot, de másfél év után már csak arra igyekeztem törekedni, hogy az adatok pontosak legyenek. Csak elképzelés9im lehetnek, hogy csodás mondatomból mit értett az „ügyfél”, természetes személy.

- Ugyanebben az ügykörömben egy alkalommal irodámba bekopogott egy bácsika.
„- Jó napot! A telekszorgalom ügyében jöttem, tuggya, mert jó lenne, hogy ha valamit tenni tunna, mer átellenben a Pista, viszont lekerítette az övit. Oda be se mehet a vizes. Mer ha meg lehet én is lezárnám az enyimet, Legfeljebb a kettő között elhagyunk valamicskét, hogy ott is dolgozni tuggyanak. Emiatt mán csak nem megyünk ölre, ha van megoldás. Mer a telek tuggya nem is az enyim, hanem az unokámé, hát hadd legyen ebbül haszna neki, amit fizet a vizes, mert azt én szívesen odaadom. Csak akkor tuggyam hogy tényleg az üvi lesz, mer a Mari meg olyan furcsa. Nem csípem tuggya csak……………..”

Úgy éreztem magamat, mintha színdarabot látnék. Hogy lehet így valamit csinálni, az öreg azt sem tudja, hol van, miért jött. Gondoltam a bácsinak alapos közigazgatási kiképzésre van szüksége. Már-már elkezdtem kitanítani, amikor kolléganőm, akinek korábban ügyfele volt, megszólalt:

- Pista bácsi, már megbeszéltük, hogy átvételi elismervénnyel adja át, az se baj, ha a gyereknek. Egyébként, ha lekeríti nem fogja kapni, így inkább hagyja békén.

A bácsi megnyugodott, megköszönte a felvilágosítást. Én meg úgyéreztem, nem vagyok a szakmába való. Ehhez több kell mint főiskola.


- Köztisztviselőként, ügyintézőként nincs lehetőség jogalktásra, de máig gondolkodom azon, hogy az ügyfelet, aki természetes személy, miért idézzük „meg”. (Idézet:1957.évi IV:Tv.) Mivel foglalkozásom igazgatásszervező, és nem médium, megidézéssel nem foglalkozom, az ügyfelet természetes személyt, természetellenesen, de legalábbis jogellenesen, csak beidézni áll módomban.

Képzelt apa bejegyzése:

- Ha a gyermek mindkét szülője ismeretlen, születése után nyomban, ha pedig apjának kiléte nem állapítható meg, az anya kérelmére bármikor, egyébként pedig a gyermek harmadik életévének betöltése után hivatalból kell intézkedni az iránt, hogy a születési anyakönyvbe a gyermek szülőiként, illetőleg apjaként képzelt személyt jegyezzenek be. Az intézkedésre a gyámhatóság hivatott.
Ilyen esetben az apa családi nevéül, ha az anya ismert, az anya legközelebbi ismert anyai ági férfi felmenőjének családi nevét kell megállapítani. Az anya kérelmére azonban a gyámhatóság az apa családi nevéül megállapíthatja

- az anya családi nevét,
- az anya által megjelölt más családi nevet, feltéve, hogy az más jogos érdekét nem sérti.
- Nem állapítható meg olyan családi név, amely a gyermekre sérelmes.
- A gyámhatóság az egyéb személyi adatokat - mások jogos érdekeinek sérelme nélkül - belátása szerint állapítja meg.

Tehát fontos, hogy aki képzelt apaként bejegyzésre kerül, az lehetőleg ne létezzen, hiszen ettől válik képzeltté.

A köztisztviselő eleinte a kiskorúra nézve hátrányosnak érzi a Tahitót Hümér, vagy Szabó Xerxész apa bejegyzését adataival, képelt apaként, mert szeretné, hogy később az iskolában ne röhögjenek a gyermeken. Az én apám, például Rezső, és engem is néha kinevettek emiatt, ami érzékenyen érintett.

A Kovács Józseffel, ami normális név egy apánál, viszont az a probléma, hogy sok ilyen nevű apa van. Arányosan nagy a száma azoknak is aki kitalált személyazonosító születési adatokkal valóban létezik.

Így jártam én is, egy öröklési eljárásnál. Történt, hogy a volt állami gondozott autóbalesetben elhunyt, és a közigazgatási szerv felkutatta a felmenő örökösöket, mert lemenő örökös nem volt.

Az egyik reggel egy kisírt szemű anyuka keresett meg, aki 8 éve hűséges házasságban állt férjével. Minap viszont levelet kapott a közjegyzőtől, hogy néhai gyermeke öröklése tárgyában keresse fel. A férje soha nem beszélt arról, hogy van házasságon kívüli gyermeke, ráadásul a születési adatai alapján neki akkor kellett születnie, amikor az illető már az ő férje volt. Jogos felvilágosítást kért. A hatás drámai volt, már válófélben voltak. Az ügy az én ügyem volt. A kiskorúrészére képzelt apát jegyeztem be, Kovács József néven, vélelmezett személyazonosító adatokkal. Hát kérem, létezett egy ilyen személy! Kovács Józseftől ezúton is elnézést kérek! Úgy tudom, mégsem váltak el.


És még mondja valaki, hogy a közigazgatás, unalmas, száraz papírmunka.


2010. április 15.


Kövecses Zsolt




     Cím:  Hivatástudat
     2010-03-19 17:22:31
A települési jegyző feladata, a törvényesség, vagy legalább, annak látszat fenntartása.




     Cím:  Hogyan lettem "szomolyai"
     2010-03-19 17:18:42
Hogyan váltam „szomolyaivá”!



Én nem vagyok született szomolyai!

Itt kezdtem dolgozni 2003.-ban, aztán most úgy érzem mégis szomolyai vagyok.

Az itt élő emberek, nagyon büszkék arra, hogy született szomolyaiak. Joggal. Tartalmas a múltjuk, tartalmas a kulturájuk, tartalmas az életük. Az itt élők,, az itt születettek sohasem a gazdagságukról voltak híresek. A környezet a mezőgazdaságnak kedvez elsősorban. Árutermeléssel kevesen foglalkoznak, a cél a családfenntartás, a betevő falat. A megművelt területek kicsik, sok az éhes száj. A házak errefelé nem hivalkodó „kacsalábon forgó paloták”, tisztes parasztházikók, polgári házikók, szép, műves portával. A lábazat, a kerítés faragott terméskőből van kirakva. A maga természetességében szép ez a falu, belesimul környezetébe, a bükkaljai tájba, szinte észrevétlenül.
Számomra gyönyörű.
Az itt születettek büszkék rá, de szívesen dicsekednének vele. Jó lenne, ha Szomolya világhírű lenne! Nem az. Bár, egy a világon csak itt előforduló gyümölcs miatt, világhírű. Ez, a szomolyai, mézédes, rövidszárú fekete cseresznye. Tudomásul vettük azonban, hogy cseresznye világhíre nem jelenti feltétlenül Szomolya világhírét. Azt követően, hogy én is szomolyaivá váltam ideges reszketés fog el, ha magyar ember rákérdez: -És hol van Szomolya? A másik "sokk élmény", amikor megadom érdeklődők számára a település önkormányzatának email címét. pmhszomolya@t-online.hu. Több esetben, ha sokszori ígéretre sem érkezik meg valaki üzenete, visszahívom telefonon:


- Jól tetszett leírni az email címet?

- Igen, jól?

- A pmh és a szomoloya közé, nem tett
pontot? Mert nem kell!

- Nem tettem.

- Tessék mondani, milyen „jé”-vel írta
a Szomolyát?

- Pontossal.

- Hát, az baj!



Szóval nem vagyunk világhírűek.



Három év itt töltött munka után tudomásul kellett vennem, bele szerettem Szomolyába.

Pontosabban először, a feleségembe szerettem bele, aki igazi tűzről pattant, pirospozsgás szomolyai lány. Lányaim is pont ilyenek.

Ma már minden ide köt, ehhez a "cseresznyevirág illatú" kicsi faluhoz.

Falu. Szeretem ezt a szót. Eszembe jut róla a harangszó, a kutyaugatás, a lomhán ballagó tehéncsorda, az istállók illata, a vidám, virágos előkertek, apám, aki falusi tanár volt

Ha valahonnan, rövidebb-hosszabb útról visszaérkezem, befordulok a poros kis dimbes-dombos utcánkba, azt mondom a családomnak:

- Haza jöttem!




A projekt aloldala




Belépés
Regisztráció
Jelszó emlékeztető

A honlapon találhatóak olyan menüpontok, melyek funkciói teljesen csak regisztráció és belépés után érhetőek el.
Ilyen a fórum, valamint egyes könyvtári részek. A jövőben terveim szerint még nagyobb hangsúlyt fog kapni, hogy valaki regisztrált és belépett felhasználó-e.


Jelenleg az egész még teszt üzemben működik!

Polgármesteri Hivatal, 3411 Szomolya, Szabadság tér 1. Tel.:49/526-000 Fax:49/426-000 e-mail: info@szomolya.hu